Tengert és hegyeket

Végtelen, sokszor haszontalan vágyainkat egyszerüen félre tolva a természetben találjuk magunkat és nem is vettük észre, de megkönnyebbültünk.

Mindennapi hajszát elengedve csak a hátszelet érezzük és a napnyugtát figyeljük, europa legdélibb csücskéről. Az óra sajnos itt is ugyan úgy jár, de a nap a levegő és a víz visszadja az eltelt másodperceket, de ezt Budapest közepén képesek vagyunk elfelejteni mert ez már rég nem erről szól. A szerencsések még talán emlékeznek rá, milyen volt, sőt az emlékek még szebbek lesznek és még jobban vágyunk vissza, de vissza megyünk? Vagy hagyjuk, hogy a hosszú zajos éjszakák, túl sok ital és füst ezt kioltsa bennünk?

Tapogatunk a sötétben, de amikor reggel felkel a nap, az óceán helyett nem fog egy új kocsma nyílni, a zöld tisztás nem lesz parkoló és egy sátor is elég biztosnágot nyújt. Te kipróbáltad már? Lehet, hogy még sose próbáltad ki. Olyan sok figyelmeztetést kapunk szüleinktől és óvva intenek, hogy egyedül ne menjünk messzire amit megjegyzünk és megköszönjük, hogy féltenek, de azt a szívet, amit a természet hív, nem lehet megállítani. Ha félelemre gondolok mindig az “Éjjeli féreg”című film jut eszembe ahol úgy érzem eltalálták a félelem quintesszenciáját.

A félelem nem más, mint hamis tények, amik valósnak tünnek.

Nem azt mondom, hogy nem egészséges félni, de nem jó félelemmel takarózni. Vannak helyek, hova mindig is vágytunk, de vannak helyek amiket csak akkor veszünk észre ha ott vagyunk, hogy mennyire is vágytunk oda. Ilyen helyekre senki sem küld el, senki nem készít fel, ez álltalában akkor szokott megtörténni, ha teljesen random elhatározásból, egy régi vágy után megyünk, amit már majdhogy nem elfelejtettünk, de ott volt, leghátul a fejünkben. Találkozunk új emberekkel néha és olyan élményekkel gazdagszunk amit az instagram mögűl soha el sem képzeltünk volna.

Egy hippi pizza bulin mit keresek az erdő mélyén?

Ha nagyon bulizhatnékod van, nem kell le mondj róla! De ki tart vissza, hogy ne költöz be közéjük? Mindenkit szeretettel várnak. Téged is! Másnap össze szeded magad, ha még nem vitetted volna el magadat egy kedves társasággal és hamar rájössz, hogy a belvárosi magas falak között sose tudtál kinyújtózkodni ennyire. Teszem fel most már tudod, miről próbálok írni, de nem írok le mindent amit én átéltem viszont fogok még megosztani veletek egy pár emléket majd. Ezzel a pár mondattal szerettem volna egy kicsit a tengerparti hangulatot benned felébreszteni, remélem sikerült!

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s